A stáb sok évet töltött egy kelet-európában egyedülálló intézményegyüttesben szenvedélybeteg fiatalok között.
A film nézése közben a nézõ maga is talán a terápia részesévé válik.

"Talán nem kaptam meg azt a figyelmet, amit kértem volna. Bennem ez lázadássá formálódott, ami elvezetett a kábítószerezéshez.
Nekem ez kellett, hogy az egész személyiségemet odaadhassam valaminek, ami igényt tart rá, és a drog tökéletesen alkalmas volt erre."

"Az addikció egy teljesen normál betegség ami szerintem Magyarországon az emberek 80 százalékának van. Tehát nem ezzel kell foglalkozni..."

"Én bíztam abban, hogy te egy érett fickó vagy, egy gyógyulásra vágyó fickó. Viszont mivel elol vagy még a felépülésben és ez a viselkedés egy jól berögzült sunyi anyagos viselkedése, ezzel kezdenünk kell valamit, és ezért nem küldünk vissza."

"Hogy miért lettem heroinista? Tudod, azt szokták mondani, a miértek nem olyan fontosak. Az lehettem, ami akartam, amikor használtam, elfelejtettem a csalódásaimat, meg mindent. Egy teljesen más világban voltam."