Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam. Történelmet tanítottam egy budapesti gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban. Erosnek éreztem magam, tele tervvel, amibicíóval. Közeledett a tanév vége.

Egy napon, akkor még számomra érthetetlen okokból, összefogott ellenem a külvilág. Az események úgy kezdodtek, hogy kibírhatatlanul meleg volt a lakásban. A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget. Szorongásos álom kerítet hatalmába, amitol késobb sem tudtam szabadulni. Késobb levelet kaptam az APEH-tol. Egy jelentéktelen adategyeztetés kapcsán kértek, fáradjak be.

Eközben a hétköznapi élet apró-csepro, elintézetlen ügyei mind összetorlódtak a fejem fölött. Mindig is tudtam, hogy egy napon, a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára. Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára. Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le."

A Sztorno hivatalos weblapja ->